Egy hetet töltöttük Horvátországban. Starigrad egy kisebb település. Mentes étkezés terén nem a Horvát fellegvár – hogy fogalmazzak így, de utána is néztem egy kicsit előtte, hogy mi fog rám várni. Szóval éelelemmel feltöltött pakkal indultam / indultunk neki az útnak.

Az első pozitív meglepetés az volt, hogy kb a szállásunktól 5 percre egy cuki kis zöldséges volt. Na ez nekem kezdésnek jó is volt, hisz dinnye szezo van, így azt nem lehet kihagyni, na meg az óriási lédús barackokat sem 😀

Mivel nyaralás, azért csak jól esik az embernek, ha elé teszim az ételt, igaz?? Ne kelljen már minden nap főzi, ha pihenünk. Nos első éttermes látogatásunk igen , fogalmazhatnék úgy, hogy viccesre sikeredett. Akárhogy próbáltam elmagyarázni a pincérnek, hogy gluténmentes ételt szeretnék, nem értette meg. Pedig mondtam angolul, magyaráztam neki, csak kérdezte, hogy : De mi az a glutén.. Ájjj…. fogtam a fejem, na akkor jött minden: gluténmentes, bezgluten, singluten… Na de hagyjuk, aztén feladtam, mondom itt már nem segít senki.. 😀 Akárhogy magyarázom , szegényke csak nem érti meg.

Szóval.. A képről biztos kitaláljátok melyik volt az én “tányérom”, akarom mondani poharam 😀

Jöjjön a második éttermes akció, bár többször nem mentünk, mert ahogy írtam fentebb, volt nálunk étel, így annak is el kellett fogynia.. (na meg aztán olyan meleg volt, hogy az ember a fagyit és az innivalót kívánta – fagyiról kicsit lentebb írok 😉 )

A második étterem.. Huu.. itt azért megörültem, hogy rögtön vágta a csajszi (felszolgáló), hogy mit szeretnék, egyáltalán mi fán terem a dolog. Mutatta az étlapon  a csirkét és társait, mondom, upszi.-. hát én nem eszek húst sem.. valami vegán opciót nézzünk. Na így maradt a grillezett zöldségek, mert a salátába tonhalat is tettek, így arról lemondat. De pl rizs semmilyen változatban nem volt az étlapjukon.

Na de ejtsünk szót az ételről, mert az oké, hogy volt, de milyen volt 😉

Nos .. az adag.. hát é megbírtam volna legalább enni még egyszer ennyit (mondjuk imádom a grill zöldségeket…szóval 😀 ). Nem volt rossz, kicsit talá olajos volt, de ízre elég jó. Annusom (aki ugye tejallergiás) pizzát kért – neki ilyenkor nem kérjük rá a sajtot, na meg ugye csak rákérdezünk, hogy a tésztába tesznek e valamilyen tejszármazékot. Megérkezett a pizza.. Khm.. pizza, vagy pizzácska, vagy pizza utánzat.. vagy hogy fogalmazzak. Valami papír vékony tészta.. majdnem mint a rétes .. kb 3 szelet sonka (kisebb verzió), és elhintve a kukorica rajta.. kb. csak megmutatták neki, hogy van rajta..  Mivel Annus éhes volt, így megette.. a közepét 😀 😀 Mert ebből többet nem lehetett, olyan ízetlen volt.

Marcikám bolognai tésztát kért, ami viszont soha nem látott sajtot, tudtommal pedig a tetejére az kerül.. De! Így legalább Annus is megtudta kóstolni.. mondom kóstolni, mert egy falat elég volt neki belőle 😀 És így, hogy mind a két gyerek evett belőle, így is a fele ott maradt.. mert ez is csatlakozott a pizza mellé az íztelenséggel.

És akkor jöjjenek a képek. (Az éttermet is lefotóztam, ha esetleg valaki szeretne oda menni).